A 7 Műtárgya sorozat: Álarc
Az emberiség történetében, mindig is fontos szerepet játszottak az álarcok és maszkok. Vallási szertartásoktól kezdve a színházi jelmezeken át az élet számos területén használták és használják. De honnan erednek, és milyen érdekességek kapcsolódnak hozzájuk?
A maszkviselés szokása évezredekre nyúlik vissza. Már az őskorban is bújtak álarc mögé az emberek. A zsákmány bőrét húzták magukra, a fejükre, melynek kapcsán közelebb érezték magukat a természethez, és kicsit az elejtett állat lelkébe is belebújhattak. Az emberi álarcok különleges fajtái a halotti maszkok voltak, megőrizve a halott arcának vonásait, de ezzel hitték, hogy megőrizték a szellemét is. Álarcot készítettek fából, a görögök nemesfémből, sőt, Szibériában gipszből is. Az egyik legrégebbi álarcot a Közel-Keleten találták és kb. 9000 éves. Az egyiptomiak, görögök és rómaiak rituálék, temetkezések és színházi előadások alkalmával használtak álarcokat.
Álarcok, maszkok számtalan ősi kultúrában is megtalálhatók, viselték vallási, szertartási, kultikus céllal. Az afrikai, dél-amerikai és ázsiai törzsek maszkokat viseltek, hogy kapcsolatba lépjenek az istenekkel vagy szellemekkel. Az ókori Egyiptomban a fáraók azért kaptak maszkokat, hogy megkönnyítsék útjukat a túlvilágra.
Dél-Amerika, Afrika törzsi kultúrájában még mindig találunk olyan helyeket, ahol maszkokkal gyógyítanak, vagy varázsolnak: leveszik a rontást, kiűzik az ártó szellemet a hozzájuk forduló páciensekből.
A karneválnak a Dionüszosz ünnepekkel való rokonítása nem teljesen alaptalan, ugyanis az ókori Görögországban volt egy olyan Dionüszosz-ünnep, ami éppen a mai farsangi időszakkal esik egybe. Az ókori Rómában pedig a Saturnaliák ősrégi latin népünnep, mely a hagyomány szerint annak a boldog aranykornak emlékezetét rejtette, amely Saturnus uralkodása alatt volt a világon. A februárban rendezett Lupercalia-ünnepeken kecskét szenteltek az isteneknek, munkaszünet és korlátlan jókedv uralkodott. A gazdagok rózsával koszorúzták fejüket, megvendégelték a szegényeket, levették a rabszolgák láncait, a cselédeket saját asztalukhoz ültették, a családtagok pedig apró ajándékokkal kedveskedtek egymásnak. Cirkuszi versenyek, gladiátorjátékok és alakos felvonulások követték egymást, melyek a bolondok ünnepe, karnevál és más ünnepek ősképéül tekintendőek.
A középkorban is tovább éltek ezek az álarcos, állatjelmezes felvonulások. Ezeket a régi, pogány ünnepeket később az egyház keresztény tartalommal töltötte meg.
A velencei karnevál híres maszkjait a 13. századtól viselik. A karnevál szó a "Hús, isten veled!" (carne levale) szóból származik, mert a farsangi időszak után kezdődött a húsmentes böjt.
A farsang szó pedig a német mesélni, pajkosságot űzni szóból ered és a húsvéti nagyböjtöt megelőző időszakot jelenti.
A középkor óta az esemény során álarcos felvonulást tartottak, melyen a résztvevők virággal, cukorral és papírgolyókkal dobálták egymást és a járókelőket. A 18. századtól a farsangi játék álarcosbálhoz kötődött és jelentős társasági esemény volt, melynek megtartásához uralkodói engedély volt szükséges. 1869-ben Ferenc József Ausztria császára is részt vett inkognitóban a karneválon.
A farsang legfontosabb jellemzője, hogy álarc mögé rejtőzünk, titokzatossá válunk, emiatt következmény nélkül bolondozhatunk. Az álarc gyakran az egész arcot eltakarta, sőt gazdag kiegészítő kellékeket is kapott: kalap, tolldísz, tüll, ékszer. Velencében a férfiak viselte bauta maszkot kalappal (tricornóval) szatén csuklyával (zendaléval) és egy fekete köpennyel együtt viselték. Néha a maszkok, álarcok csak a szem és orr megváltoztatására szorítkoztak. Voltak gazdagon, ékszerekkel, drágakövekkel díszített álarcok, melyek nem csupán személyének eltitkolását szolgálták, inkább viselőjének gazdagságát hirdették.
A viktoriánus kor látszólagos visszafogottsága, szigorú erkölcsi szabályai erősen korlátozták az ismerkedési lehetőségeket. A helyes, illendő viselkedést sokszor egy megbízott személy, a chaperone figyelte, felügyelte. Álarc mögé bújva, azonban könnyebben adódott alkalom a flörtölésre, s közben a legyezőjükkel vagy a titokban átadott kis kártyákkal üzenni is lehetett.
Az egyik leghíresebb velencei álarc a pestisdoktoré. Eredete az 1630-as pestisjárvány idejéig nyúlik vissza; Lancetta nevű patikus és Charles de Lorme francia orvos nevéhez fűződik, állítólag ők viseltek először ilyen maszkot, gyógynövényekkel töltöttek meg, hogy elkerüljék a fertőzést.
A keresztes lovagok is viseltek álarcot, de a Ku-Klux-Klán tagjai is takarták arcukat, személyüket titokban tartva.
Jókai: Szegény gazdagok regényében álarca volt Facia Negrának, Voltaire: Vasálarcosá-nak ahogy a regényhős Zorró-nak is. A mai kor mesehősei Batman, Superman, Pókember, Macskanő... is rendelkeznek maszkokkal.
Érdekesség: A 18. században Velencében egy időre megtiltották az álarcok viselését a mindennapi életben, mert a városban elharapóztak az álarcos bűncselekmények. (Manapság sem ajánlatos maszkban bankba belépni, és viták folynak a vallási okokból használt muszlim arcfedésekről is)
Máig az egyik leghíresebb farsangi-karneváli ünnep a velencei, de a Riói Karnevál is nagyon népszerű. Sőt ide sorolhatjuk a magyarországi híres mohácsi Busójárást is.
A Játékszerek Anno kínálatának alapját a londoni Viktória és Albert Múzeum és a stockholmi Leksaksmuseum gyűjteményének hasonmás papírmaszkjai képezik. Ezek között különböző társadalmi rangú és kedélyű karaktereket, foglalkozásokat, etnikumokat sejtető álarcokat találunk. Dombornyomású papírból készültek, textil szalagokkal és az eredetik hű másai. Ezen kívül a választékban szerepelnek állatos álarcok, karikatúra jellegű maszkok, és a 20. század ismert személyiségeit megelevenítő álarcok is.
források: meska.hu, noklapja.hu, fszek.hu, wikipedia
Játékszerek Anno 25 Több mint egy bolt c. könyv
