Fiús játékok, lányos játékok – szükséges a megkülönböztetés?

Fura-e, ha egy kisfiú babákkal játszik játékautók helyett, egy kislány pedig nem a gyöngyfűzésért, hanem az építőjátékokért rajong?
Fura-e, ha egy kisfiú babákkal játszik játékautók helyett, egy kislány pedig nem a gyöngyfűzésért, hanem az építőjátékokért rajong? Szükség van-e arra, hogy egy játékboltban külön részlegen kínálják a fiúknak és a lányoknak szánt játékokat, és esetleg színek szerint is megkülönböztessék őket? A téma időről-időre vita tárgyát képezi szülői körökben és a közelgő Gyermeknap alkalmából is érdemes körüljárni.
Egy játékboltba betérve nem túl nehéz eligazodni a polcok között, hiszen a legtöbb áruházban a lányos és fiús részlegek el vannak különítve egymástól, amit gyakran a polcok eltérő színezésével is hangsúlyoznak. Ez a megoldás sok szülőnek jelent segítséget a játékválasztásban, hiszen egyértelművé teszi, hogy merre kell indulnia a polcok rengetegében, ugyanakkor egyre többször merül fel kétség az ilyen fajta megkülönböztetéssel kapcsolatban.
Vajon tényleg szükség van-e kislány és kisfiú osztályra egy játékboltban? Biztos, hogy minden kisfiú csak a fiús játékok iránt érdeklődik, a lányok pedig csak a lányos termékekért bolondulnak? Egyáltalán érdemes-e megkülönböztetni fiús és lányos játékokat? Az utóbbi időben igen felkapott lett ez a témakör. Egy amerikai édesanya például olyannyira komolyan gondolta a megkülönböztetés elleni tiltakozást, hogy petíciót hirdetett az egyik amerikai játékáruházlánccal szemben, amelynél hangsúlyosan elkülönítve kínálták a fiúknak és lányoknak szánt játékokat. Wendi Kent markáns véleményt fogalmazott meg a nemek szerinti szortírozással kapcsolatban.
„Minden játéknak elérhetőnek kellene lennie minden gyermek számára. Nem szabadna, hogy egy kisfiú nem szívesen látott vendégnek érezze magát, miközben például konyhai játékok között válogat, csak mert a sorban, amiben éppen keresgél, ki van írva, hogy „Lányoknak”, a polcok pedig ennek hangsúlyozására még rózsaszínre is vannak festve. A mi lányaink elkerülik a kékkel jelölt sorokat és nem találnak legókat vagy építőjátékokat. Ehelyett a polcok babákkal, háztartási játékokkal vannak tele, holott nem minden kislány ezeket keresi. Ez is erősíti azt a sztereotípiát, hogy a nők a háztartásra vannak kitalálva.” - fejtette ki véleményét a háromgyermekes édesanya.
Az anyuka akcióját még számos szülőtársa követte, a petíció és egyéb felszólalások pedig komoly visszhangot váltottak ki a közösségi médiában. Olyannyira, hogy azt a Target vezetősége sem hagyhatta szó nélkül és több intézkedést is tett annak érdekében, hogy a lányoknak és fiúknak szánt játékok ne legyenek annyira hangsúlyosan elkülönítve. Mindemellett az áruházlánc véleménye szerint az elkülönítés mindössze a vásárlók dolgának megkönnyítése miatt szükséges.
A kezdeményezés vezérfonala az volt, hogy a játékokat ne nemek, hanem érdeklődési körök szerint különböztessék meg a játékboltokban, és ha egy kisfiú egy konyhai szettet, egy kislány pedig egy markolót választ magának, egyikük se érezze úgy magát, hogy a „rossz sorba” tévedt.
Ugyanilyen okból érte támadás a dán Lego játékgyártót is, mondván a világszerte kedvelt építőjátékok közül többön is külön feltüntették, hogy az kislányoknak vagy kisfiúknak való-e. A megkülönböztetésből adódik a kérdés, hogy ha csak lányoknak szánt játékokat megkülönböztetünk, akkor vajon egy felnőtt nő sem végezhet férfias munkát? Ha ezt a vonalat követjük, nem lehetnének női építészek, gépészmérnökök vagy buszsofőrök, az éttermekben pedig női séfeknek és szakácsoknak kellene dolgozniuk.
Annyi bizonyos, a kérdésben dönteni nehéz, hiszen míg a szülők gyermekeikre, addig a játékboltok a vevők minél nagyobb kényelmére gondolnak, a két tényező pedig elkerülhetetlenül üti egymást. Ráadásul a közelgő Gyermeknap kapcsán sok szülő veszi nyakába a várost és járja a játékboltokat, így személyesen is találkozhat a problémával.